Mi a különbség az ólomüveg és a tiffany technika között?

A legtöbben nem tudják, mi is az ólomüveg és mi a szösz az a tiffany technika. Aki már hallott erről viszont nem mindig tudja melyik melyik. Vajon miben különbözik, vagy hasonlít a kettő? Egyáltalán helyes így ez a kérdés? Ebből a cikkből kiderül!


Mi is az ólomüveg

Általában ólomüvegnek nevezik az ólomsínes illesztésű üvegeket, ám ez téves elnevezés. Az ólomüveg valójában egy nagyon szép, tiszta, átlátszó és csillogó üvegfajta, amit kristályüvegként ismerhetnek többen. Az ólomüveg elnevezést ma már egyre ritkábban használják erre az üvegtípusra. Mint az elnevezésből is kiderül, ólom-oxidot tartalmaz. A kristályüvegeknek is több fajtája van. Ólom tartalmuk szerint csoportosítják, így van félkristály üveg, kristályüveg és cseh kristályüveg, ami szebb és fehérebb.


Kristályüveg poharak
Kristályüveg poharak

A téves elnevezés gyökere valószínűleg az angol stained glass szóösszetétel, ami ólomüveget jelent. Az ólomsínes illesztésű ablakokhoz ugyanis hagyományosan áttetsző színes ólomtartalmú üveglapokat használnak az üvegművészek. Ezeket szokták még festeni. Az angolban stained glass mind az ólomsínes, mind a tiffany technikával készült alkotás, hiszen mindkettőhöz ólomtartalmú üvegtáblákat használnak.

Ma a környezetvédelem miatt igyekeznek az ólmot más fém-oxidokkal pótolni a kristályüveg gyártásban. Az az igazság, hogy ezek közel sem olyan szépek, de hát valamit valamiért.

Most, hogy tisztáztuk, mi is igazából az ólomüveg nézzük meg az ólomsínes illesztésű színes üvegablakokat.

Az ólom illesztésű üvegek története

Az üveg régóta kíséri az emberek művészetét és hétköznapjait. Ahogy rájöttek, hogyan lehet kövekből fémeket olvasztani és ezeket megmunkálni, úgy ismerték meg az üveget a kvarc olvasztásával. Az ókorban, a római birodalomban az üveg készítés technológiai fejlődésének köszönhetően a fújt üveg elterjedt és meghódította a patríciusok otthonait. Ebben az időszakban készültek az első üvegezett ablakok. Akkoriban még nem tudtak nagyobb üveglapokat készíteni, ezért az üvegfúvó mesterek fújtak egy gömböt, amit addig pörgettek, amíg egy korongot kaptak. Ezekkel a darabokkal üvegezték az ablakokat. A darabokat pedig ólomba fogták, ami könnyen megmunkálható és hajlékony, így ezeknek a tulajdonságoknak köszönhetően alkalmas volt az üvegezett ablakok elkészítéséhez. A régészek ásatásaik során találtak üvegezett ablakmaradványokat pl. Pompeji-ben és Herculaneum-ban.

A korai keresztények is alkalmazták templomok ablakainak díszítésére a római birodalomban elterjedt ólomillesztésű üveg ablakokat. A hajlékony ólom lehetővé tette egyre nagyobb üveglapok készítését, amelyek már színesek voltak. Az üvegművesek munkáját titok övezte.

Azokban az időkben sokak szerint az üveglapok ragyogó színeihez zúzott drágakövekre volt szükség. Még a papok sem ismerték az üveg színezésének titkát. Természetesen az üvegművesek nem drágakövekkel, hanem fém-oxidokkal színezték a forró üvegmasszát. Nagyon valószínű, hogy a drágaköves legendákat ők maguk terjesztették el hogy mesterségük misztikusabbnak hasson és így titokban tudták tartani az üvegszínezés fortélyait. Viszont készítettek valóban drágakőhöz hasonló, szabálytalan alakú üvegdarabokat is, amelyeket szintén ólommal összefogva használtak templomi ablakok díszítésére. Ilyen ablaküveg maradványokat találtak például Csehországban is Karlštejn-ben a Szent Kereszt-kápolnában. Valóban gyönyörű lehetett, amikor a színes drágakő szerű üvegdarabokon megtört a fény.

A középkorban a fényt isteni anyagnak tekintették. Az emberek misztikus beállítottságához jól illettek a templomok ragyogó színes ablakai, melyek bibliai jeleneteket és a különböző szenteket ábrázolták. Az ablakok képeinek segítségével az egyszerű emberek is megismerhették a biblia fontosabb történeteit és szereplőit. Ahogy fejlődött az üvegművészet és az építészet, úgy nőttek az ablakok méretei. A legszebb gótikus üveg alkotásokat Franciaországban készítették.


Sainte-Chapelle ablakai
Sainte-Chapelle ablakai

A 15. században pedig már nem csak a templomok ablakait díszítették színes ablaküvegek. Gazdag polgárok és nemesi családok készíttettek gyönyörű ablakokat. Az üvegfúvók mellett nagyra becsülték az üvegfestő művészeket, akik a 16. század elején már nem csak templomi ablakokat, vagy címerképeket festettek, hanem világi témákkal foglalkozó kabinet ablakokat is. Gyakori volt, hogy a kor divatos és elismert festőművészeinek munkáit másolták.


Erotikus jelenetet ábrázoló panel kép Chateau de Chantilly kastélyban
Erotikus jelenetet ábrázoló panel kép Chateau de Chantilly kastélyban

Az üvegművészet virágzásának a barokk korszak vetett véget. A nagy üveg ablak alkotások kiszorultak a templomokból. Európa szerte megszűnt az üvegfestészet, csak Angliában maradt meg a hatalmas üvegablakok készítése.

A 19. században porcelánfestők élesztették fel újra az üvegfestést, ami a historizmus terjedésének volt köszönhető. Újra monumentális ablakokat készítettek a templomokba és kastélyokba. Ekkor kezdték el ismét gyártani a színes üvegeket. Két amerikai férfinek köszönhetően új típusú színes üveglapok készültek, amelyeket a szecesszió idején belső terek díszítésére használtak. A két neves férfi pedig La Farge és Louis Comfort Tiffany volt. Nekik köszönhetőek a márványhoz hasonló opalizáló, és a szivárványos felületű irizáló üvegek.

Tiffany, aki kiváló festőművész volt igyekezett festői képeket készíteni az általa fejlesztett színes üveglapokból. Kidolgozott egy új illesztési módszert, így el lehetett hagyni a sok vastag ólomsín illesztést és festésre is kevésbé volt szükség, így nagyobb szerepet kaptak a színes opálos üvegek, amelyek lenyűgözően szépek átvilágítva.

A tiffany technika

Az újfajta színes üveglapokat vétek lett volna átfesteni a szecesszióra jellemző gazdag, stilizált természeti motívumok ábrázolásánál. Ezért Louis Comfort Tiffany kidolgozott egy új üvegillesztési módot, amivel kicsi, íves darabokat is be lehetett fogni úgy, hogy a motívumot nem kellett utólag festeni. Az új technika titka a hajlékony vörösréz fólia és a forrasztáshoz használt cin vagy ón. A pontosan kivágott üveg formákat mozaikszerűen illesztették egymáshoz egy nagy sablon segítségével, mint egy óriási kirakós játékon, majd ezeket a darabokat egyenként körbefogták vörösréz szalaggal, és így már forrasztható lett. A forrasztás karcsú vonalai kontúrként követték a motívumokat. Ezzel az új mozaik technikával kirakott paneleket már kevesebb helyen kellett a vaskos ólomsínnel egymáshoz rögzíteni. Az alkotások sokkal légiesebbek és festmény szerűek lettek. Tiffany műhelyében az árnyékoláshoz is igyekeztek az üveg saját márványos sávjait használni festék helyett. Jó példa rá az alábbi alkotáson a magnóliák szirmai és az íriszek levelei.


Louis Comfort Tiffany Magnóliák és íriszek
Louis Comfort Tiffany Magnóliák és íriszek

Amint azt sejteni lehet, a technikát feltalálójáról nevezték el tiffany technikának. A sokak által ismert tiffany üveg elnevezés viszont leginkább Magyarországon terjedt el, amivel a rézfóliás technikával készült alkotásokat illetik -tévesen. Amerikában kizárólag a Louis Comfort Tiffany műhelyében készült üvegmunkákat nevezik így. Még a Tiffany műhelyben készült alkotások utánzatait sem nevezik tiffany üvegnek. Helyesen tiffany vagy rézfóliás technikával készült mozaik üveg lehetne.

Hála a Louis műhelyében dolgozó női brigádnak, a hatalmas ablaküvegeken túl használati tárgyakat is készítettek. Clara Driscoll, a női részleg vezetője tervezte és készítette el az első tiffany lámpát. Ő fedezte fel azt a technika adta lehetőséget, hogy nem csak sík, hanem 3 dimenziós alkotások is készíthetők.

Az új illesztési mód hamar elterjedt és az európai művészek is alkalmazták. Hazánkban például Róth Miksa készített az új technikával önálló képeket is vagy kiegészítette a hagyományos festett ólomillesztésű üvegeket rézfóliás részletekkel.


Róth Miksa műhelyében készült virágdíszes ablak az Alpár villából
Róth Miksa műhelyében készült virágdíszes ablak az Alpár villából

A 20. században a tiffany technika is fejlődött. Modernebb kézi szerszámok, nagy nyílászáró üveglapok kivágásához vágó gép, és a pontos illeszkedésért csiszoló gép terjedt el. A technikára jellemző réz szalag is öntapadós lett és olyan forrasztó anyaggal dolgozhatnak a művészek, amelyekkel szebb és simább vonalak hozhatók létre. Legtöbben a tervezést sem akvarell festményekkel végzik, ahogy valamikor, hanem modern tervező programmal. Ami viszont nem változott, az az aprólékos, időigényes, nagy figyelmet igénylő kézi munka. Ehhez rengeteg gyönyörű opalizáló és félopálos ragyogó színű üveglap áll rendelkezésre, amelyekkel lenyűgöző hatású alkotásokat lehet létrehozni. Köszönhető ez egy festőművésznek Louis Comfort Tiffany-nak, aki elkészítette az első üveggel színezett festményeket. Ő volt, aki a felhős opalizáló üveget az alkotások színezésére találta fel. Köszönet érte Mester!


Ismerkedj meg a tiffany technika újszerű alkalmazásával! Azt hiszem Louis Comfort Tiffany - nak tetszene! 

A cikket írta: Hula Zsuzsa

A cikkhez használt forrás: Ludvík Losos: Üvegművészet az építészetben című könyve és a Wikipédia